Ha visszagondolunk gyerekkorunkra, akkor szinte senkinek nem marad ki az emlékei közül ez a kis ülőalkalmatosság. A sámli kelendő, vagy hagyjuk kikopni az emlékezetből?

Ajándék vásárlás előtt merült fel bennem, hogy meglepem egyik rokonomat egy saját készítésű sámlival. Nem kellett sokat gondolkodnom hogyan is kezdjek bele a munkába.

A bútorasztalos tanulók vizsgamunkaként készítették. A mesterek sorozatba gyártatták velem, gyakorolva a fecskefark alakú fogazást több kevesebb sikerrel. Mire 2-3 tucaton is túl voltam úgy gondoltam elsajátítottam a szakmát. Az alapok lerakásához jó volt, de csak utána kezdődött az igazi tanulás.

Szerettem volna egyedivé tenni ezt a széket. Az egyszerű anyagokkal és a letisztult formával sikerült ezt megvalósítani. A borovi fenyő faanyag, és a vizes bázisú bútorlakk természetes hatást adott.A befektetett munka megérte. Az ajándék régi történetekre emlékeztette az ünnepeltet.

Az asztalosok többsége nem a sámlikészítésből fog meggazdagodni, de mindenképpen büszkeség fog minket eltölteni a végtermék láttán. Habár a nagy bútoráruházaknak nem is fog hiányozni, de remélem azok a szakemberek akik készítik, nem fogják elfelejteni a sámlit. Csak rajtunk múlik, hogy tudásunkat átadjuk a következő generációnak vagy egy lomtalanítás során elvész ez is.